Egyensúly színei a videóban

Néhány évvel ezelőttig a színkorrekció az utómunka drága szakaszának számított, amelyet csak a magas költségvetésű projektek engedhettek meg maguknak. Számos színes program és alkalmazás érhető el manapság, de számos fontos részletet figyelembe kell vennünk a megfelelő felhasználás és az erőforrások megtakarítása érdekében. Ha valaha készített videót, valószínűleg önkéntelenül hasonlította össze a professzionális lehetőségekkel, amelyekben a színek mindig gazdagabbak és szaftosabbak voltak. Sok szerző úgy véli, hogy ez minőségibb és drágább felszerelésekről vagy kezelői készségekről szól, de ez nem így van (vagy legalábbis nem csak ez).

Ugyanakkor a csodákkal sem szabad számolni: a minőség 90% -át az üzemeltető munkájának szakaszában fektetik le, és csak a fennmaradó 10% -ot - a feldolgozás során. Ezek azonban nagyon fontos százalékok. A színkorrekció a keretet a megfelelő színekhez és árnyalatokhoz juttatja, ahol a fehér fehér, a szürke szürke stb. A legeltetés, vagyis a festés pedig már a szerkesztő, a színművész művészi elképzelése, annak, aki megfesti a videót és hangulatot ad neki. Festés után pedig téves a videó hibáztatása egy zöld színárnyalatért például egy kórház jelenetében. Mert nagy valószínűséggel kifejezetten az elnyomó hangulat fokozását tervezték.

Ennek eredményeként a Napló lehetővé teszi, hogy a képet a tervezetté alakítsa, hangulatot adjon neki. Ha odafigyelsz, a komédiákban például a kép sárga-rózsaszín árnyalata dominál, a dráma vagy a horror zöldre vagy kékre vált, a kasszasikereket kékeszöldre és narancssárgára festik. Festésnek vagy színkorrekciónak nevezik pontosan ezt a szükséges árnyalatoknak a videó egyes töredékeinek megadását. Más szavakkal, egy filmnek vagy tévésorozatnak kezdetben nincs meg az a kép, amelyet a végén látunk. Ezenkívül meg kell értenie, hogy a videó színkorrekciója nemcsak festést jelent, hanem néhány művészi elem hozzáadását is, amelyek az előkészítés szakaszában kimaradtak (természetesen a legjobb okból).